Pézsmateknős: tartása, profilja és tápláléka
A közönséges pézsmateknős egy kis vízi teknős, amelynek természetes élőhelye Észak-Amerika keleti részén terül el. A pézsmateknős egyszerű háziállatnak minősül, az évszaktól függően akvaterráriumban vagy a kerti tóban is tartható.
A pézsmateknős jellemzői:
- Tudományos név: Sternotherus odoratus
- Méret: 7,5–14 cm héjhossz
- Súly: 150-300 g
- Kor: 50 év körül
- Elterjedési terület: Észak-Amerika keleti része
- Élőhely: álló és lassan folyó édesvíz
- Tartás: akvaterráriumban, nyáron kerti tóban lehetséges
- Étrend: rovarok, csigák, szúnyoglárvák, halak, kagylók, néha növények
- Életmód: krepuszkuláris
- Hibernálás: igen, körülbelül két hónap
A pézsmateknős megjelenése
A pézsmateknős egy kis vízi teknősfaj. A héj maximális hossza eléri a 14 centimétert. A legtöbb esetben azonban az állatok csak körülbelül 10 centiméteresek. A pézsmateknő súlya 150 és 300 gramm között van, és nincs észrevehető nemi dimorfizmus, így a hím és nőstény példányok általában körülbelül azonos méretűek.
A pézsmateknősök sötétszürke, sötétbarna vagy fekete páncélzattal rendelkeznek, nyom nélkül. A fiatal teknősöknél azonban sötét foltok láthatók. A meglehetősen hosszúkás és keskeny páncél egyenletes ívű.
A kereszt alakú, kicsi haspáncél különböző színű, teljesen fekete vagy világos bézs lehet. A pézsmateknős lába és feje színe világosszürke és fekete között változhat. Ezenkívül az állatok két sárga csíkkal rendelkeznek a fej oldalán.
A pézsmateknő bőrszíne élete során megváltozik, és az öreg állatok csíkjai általában jelentősen elhalványulnak, sőt néha teljesen eltűnnek.
A pézsmateknős élőhelye
A pézsmateknős természetes élőhelye Észak-Amerika keleti részén terül el. Floridától Kanada déli határáig terjed, és nyugat felé Texas és Wisconsin felé fordul.
A pézsmateknősök inkább a lassan folyó vizeket szeretik homokos fenékkel. Az édesvízi teknősök folyókban, csatornákban, mocsár vizekben, valamint tavakban élnek, ahol általában a sekély vízben tartózkodnak.
A pézsmateknősök idejük nagy részét a vízben töltik, és csak alkalmanként hagyják el napozni. Ennek során meglepően ügyes hegymászóknak bizonyulnak, akik általában a földön fekvő ágakon és kidőlt fákon telepednek le.
A pézsmateknős tartása
A pézsmateknősök tartása egyszerű. A 100 x 50 cm alapterületű medence felnőtt állatok számára is elegendő. Fontos azonban jól felépíteni és a teknősöknek elegendő lehetőséget kínálni a rejtőzésre.
A víz mélységének 20-30 cm körül kell lennie, a víz hőmérsékletének pedig 28 fok körül kell lennie. Éjjel ez is kissé alacsonyabb lehet. A pézsmateknősök jól tudnak úszni. Ennek ellenére mindig képesnek kell lenniük arra, hogy kimásszanak a vízből.
Mivel a pézsmateknősök idejük nagy részét a vízben töltik, elméletileg a földterületnek nem kell túl nagynak lennie. Az állatok éjszakai felfedezéséhez azonban érdemes kicsit bőkezűbbé tenni. A nőstény állatok esetében az is fontos, hogy megfelelő helyük legyen a fészekrakásra.
Hőlámpa biztosítja, hogy az akvárium szárazföldi része a nap folyamán megfelelően fel legyen fűtve. A megvilágítás időtartamát az évszakhoz kell igazítani.
Pézsmateknősök tartása a kerti tóban
A pézsmateknősök május és október között áthelyezhetők egy kerti tóba. Akárcsak az akváriumban, itt is fontos egy sekély parti terület, hogy az állatok könnyen szárazföldre kerülhessenek napozni. Ezenkívül a víz mélysége nem haladhatja meg jelentősen a 25 centimétert. Emellettl, tekintettel a pézsmateknős mászóképességére, a kültéri kerítést kellően magasra kell keríteni.
A pézsmateknős táplálkozása
A pézsmateknősök elsősorban állati eredetű táplálékkal táplálkoznak, míg a növényi eredetű étel ritkán szerepel az étlapjukon. Előnyös táplálékforrásaik közé tartoznak például rovarok, szúnyoglárvák, valamint csigák, halak és kagylók.
A kínálatunkban található kiváló minőségű teknős ételekkel kiegyensúlyozottan és szükségleteken alapuló módon etetheti pézsmateknősét.
A pézsmateknős várható élettartama
A fajnak megfelelő módon tartva a pézsmateknősök általában meghaladják az 50 év feletti életkort. Ezért, aki úgy dönt, hogy megvásárolja ezt a teknősfajt, tisztában kell lennie azzal, hogy több évtizedre elkötelezi magát.
Hibernálás a pézsmateknősnél
Az elterjedési területüktől délre eső állatok kivételével az összes vad pézsmateknős hibernál. Ennek megfelelően a hibernálás a háziállatként tartott egyedek számára is fontos. A hibernálásnak novemberben kell megkezdődnie a pézsmateknősök számára, és körülbelül két hónapig tarthat. A hűtőszekrényben történő telelés lehetséges, és segít az állandó hőmérséklet biztosításában.
A pézsmateknős szaporodása és tenyésztése
A pézsmateknősök főleg áprilisban és májusban, valamint szeptemberben és októberben szaporodnak. A nőstények évente 2-4 fészket, 1-5 tojást tartalmazó almot tudnak elválasztani. Egyes esetekben azonban egy fészek legfeljebb tíz tojást tartalmazhat.
Fogságban a hím és nőstény pézsmateknőst csak párzás céljából szabad összehozni, majd újra elválasztani. Ellenkező esetben a hímek általában folyamatosan zaklatják a nőstényeket, ami számukra jelentős stresszel jár.
A megtermékenyítés után körülbelül egy hónapba telik, amíg a nőstény pézsmateknős tojást rak. Az inkubációs periódus körülbelül 70 nap. Ez azonban az uralkodó hőmérséklettől függően változhat.
Vásároljon pézsmateknőst
Mielőtt pézsmateknőt vásárolna, alaposan tanulmányoznia kell ennek a teknősfajnak az igényeit. Végül is a hüllőnek semmiben sem hiányozhat az új otthonában.
Ne feledje azt sem, hogy az állatok körülbelül 50 éves kort elérhetnek, így a pézsmateknős megvásárlása nagyon hosszú időre szóló kötelezettséghez kapcsolódik. A vásárlási döntést tehát semmiképpen sem szabad félvállról venni.
írj hozzászólást